Mit főzzek ma kedves, jó Ferink?

Látod én nagyon komolyan veszlek, éppen ezért kérdezem Tőled, mit főzzek ma?

Tudom, hogy az évszázad egyik legnagyobb színész-tehetsége vagy, hihetetlen tehetséggel tudod magad előadni.

Akkor most add elő azt is, mond meg nekem, mit főzzek ma, mit tegyek a levesbe?-  ha olyan nagyon tehetséges vagy, mert én ezt egyedül, és még rajtam kívül nagyon sokan nem tudjuk megoldani.

Nincsen semmink, a hűtőt már kikapcsoltuk, a kamrában sincs egy morzsányi tartalék sem.

Villany sem sokáig lesz, mert azt is kikapcsolják hamarosan, nem tudjuk fizetni, az áramot is elprivatizáltátok, jaj de ez olyan külföldiesen hangzik, magyarul elloptátok.

Kifosztottad, tönkre tetted népes garnitúráddal együtt az országot, nyomorba döntötted a MAGYAR NÉPET, átgázoltatok  rajta ahogyan a tatárok, törökök, oroszok együttvéve nem tették.

Persze tudom én, nagy áldozatot hoztál értünk, nagylelkűen, remegő hangon hajlandó voltál lemondani a miniszterelnökségről, annyira meghatódtam,  még a könnyem is kicsordult, vacogtam, rezegtem, akár a Lendvai Ildikó fogsora.

Azért tudjuk ám, hogy ott vagy mindenhol, csak rábíztad az országot a szakértő Lúdas Gordira, a másik nemzetmegmentőre.

Ennek ellenére,  én aggódom érted, mert mi lesz most Veled Feri! Tudom, az elmúlt évek, évtizedek alatt bőséges manit loptatok össze, hiszen jutott még a BKV vezetőinek is, meg a bánatom tudja még kiknek belőle, gondolom megteltek a külföldi bankok, de már nem sokáig lesz titokban, az összeharácsolt vagyonka nagy része elő fog kerülni.

Aggódom Feri érted, mert bizony sötét jövő áll előtted, nem irigyellek érte, mert én még korgó gyomorral is nyugodtabban alszom, mint Te!
Ha jön az elszámoltatás, mi lesz?- oda lesz a 40 milliós verda, az Audi A8-as, meg a másik három, amit egyszerre használtál.
Aztán meg ugye itt van a családi víkend is! Mi lesz most veletek? Hova fogtok tudni nyaralni-telelni menni, ha az állam kasszájából már nem jár (annyi)?

Nem fogunk ám sajnálni Feri, hiszen  nekünk soha nem adtál semmit, még ami volt is, elvetted, megfeledkeztél a családomról, a nyugdíjasokról, a kisgyermekes családokról, a fiatalokról, egyszóval a PÓRNÉPRŐL, kopog a szemük az éhségtől.
Szociális érzékenységedet bizonyítandó, azt tervezted a garnitúráddal együtt, hogy visszahozod a Rákosi időkben bevezetett szolgáltatásokat: kenyérjegy, hús jegy, kiadagolva.

Erre sem került sor, mert a Libás Gordi a nem létező jegyeket is lenyúlta.
Most már azért reménykedünk, nem maradt más nekünk, csak a remény, hogy nélküled egy jobb világ is jöhet, igaz, azt legfeljebb az unokáink vagy dédunokáink fogják csak érzékelni, ha Ti végleg eltűntök a süllyesztőben.
Tudod Feri, most eszembe jutott valami!

Egyik kedvenc könyvem a Monte Christo Grófja, abban a gróf bosszút áll mindazokon, akik tönkre tették az életét, ezek között volt egy Danglars báró nevezetű fickó is, és képzeld, ő is lopott, csalt,  hazudott – mint Te! – hát a Monte Christo meg fogta, és bevágta egy sötét cellába. A fickó hiába rimánkodott, hogy éhes, meg szomjas.

Nem kapott enni. Vagyis kapott, de minden ételnek, italnak egységes volt az ára: az a pénz, amit ellopott!
Kölcsön adjam neked a könyvet? Á...mégsem, mert tudom, sose kapnám vissza... Vedd inkább a kezedbe a Bibliát, olvasgasd, aztán ha időd engedi, látogasd meg valamelyik templomot, hogy megint bérmálkozhass, lehet évente többször is.... legalábbis régebben azt mondtad! Sokat gondolok Rád ma éppen reggeli, és ebéd helyett, de ne azt hidd, ne hogy elbízd magad,  hogy elfelejtünk, elfelejtelek, Téged nem lehet kedves Feri!